Hogy indult az ötlet, hogy brandet építs és az végképp, hogy a saját neved legyen a márkajelzésed? Ez egy tudatos út, vagy hullámokat lovagolva született?
Egyáltalán nem volt tudatos döntés... Amikor férjhez mentem, akkor nagyon tetszett a monogramom, és elkezdtem gyors szignóként használni. Aztán valahogy az e-mailek végére is ez került, és egyszer csak már a megszólítás is a GKK volt. Aztán a szakmában is elkezdték használni a nevemet, és így maradtam. Gondolom sokkal egyszerűbb volt megjegyezni, mint a Gáspár-Köbli Krisztát. A Köblivel amúgy is voltak vicces történetek, így legalább minimalizálódott annak az esélye is, hogy rosszul írják le a nevemet.
Kíváncsivá tettél. Milyen verziók voltak?
Hogy milyen verziók voltak? A Köbl, Köblik az elég gyakori volt, de voltam én minden a Köböl, Köböli, Köböly, Kőbl, és egyszer még Göbli is. (nevet)
Visszatérve a brandépítésre. Tudatos döntések tömkelege vezetett el addig, ami most a GKK?
A brandépítés sem tudatos volt. Szeretek tanítani, régen is szerettem, és szívesen segítettem a neten keresztül is a kezdő kollégáknak. Tulajdonképpen az online jelenlétemnek köszönhettem azt is, hogy megismertek a kollégák. Persze voltak konfliktusok is, a határozott véleményem, és a stílusom volt, akinek nem tetszett... Viccesnek vicces az volt, amikor találkoztam valakivel élőben is, és megkaptam a megjegyzést: Te sokkal kedvesebb vagy élőben, mint gondoltam! Akkor jöttem rá, hogy sokan azért nem is adnak esélyt a tanfolyamaimnak, mert a netes kommunikációm alapján nem voltam szimpatikus. Aztán amikor egy prémium márkának kezdtem dolgozni, és a személyes találkozók is gyakoribbá váltak, akkor kezdtem el marketinget tanulni, és így ismerkedtem meg a személyes márka fogalmával. Abban biztos voltam, hogy személyes kultuszt nem szeretnék magam köré, de igyekeztem, hogy a kedvesebbik oldalam legyen előtérben. Persze ez nem mindig sikerül (nagyon nevet), de mostanra sokkal tudatosabban dolgozom a jelenlétemen. Az viszont soha nem fog megszűnni, hogy megosztó vagyok. Nagyon határozott véleményem van dolgokról, és ezek mellett kitartok. Akár szakmai, akár magánéleti téren... És persze aki nem ért velem egyet, az sokszor sértve érzi magát. Pedig... Aki ismer, az tudja, hogy ha fel is húzom magam valamin, akkor az az adott szituációnak, vagy az illető reakciójának szól, nem az illetőnek. Nagyon meg kell dolgoznia valakinek azért, hogy a személyével is problémám legyen (nevet. Ez egy ilyen vicces interjú)
Tudnál mondani egy konkrét példát arról, hogy milyen tekintetben állsz ki a saját elveid mellett?
Talán a legfontosabb az, hogy 18 éves kor alatt nem építek körmöt, 16 évesnek pedig maximum lakkzselét teszek a saját körmére. De inkább azt sem. És az is fontos, hogy technikai képzésre nem vállalok olyat, aki nem végezte még el az OKJ képzést. Legalább folyamatban legyen a képzése, akkor már szoktam kivételt tenni.
Értem és meg is értem. De visszatérve a személyes márkához… Mi is az pontosan, hogy brand? Hogy írnád körül? Mit kell róla tudni?
A brand maga a márka. Ez egy cégnél kimerül a megjelenésben, de egy oktatónál sokkal személyesebb dolog. Minden, amit mondasz, amit teszel, befolyásolja a személyes márkádról kialakult képet. A jó és a rossz dolgok is. Az énmárkát, személyes márkát vagy személyes brandet régen ismert emberekhez, pl színészekhez, politikusokhoz, előadókhoz kötötték. Pl Hofinak is van személyes márkája. Vagy akár Mr. Beannek is. Ha kimondom az illető nevét, szinte biztos, hogy mindenkinek lesz egy kialakult képe róla.
Ez igazából egy személyes kultusz vagy annál több?
Jó kérdés! Inkább úgy fogalmaznék, hogy kevesebb... A személyes kultuszhoz nekem kapcsolódik mindenképp negatívum is, ott a „hívek” elvesztik a józan ítélőképességüket, birkaként bólogatnak a „vezetőnek”. Én nem szeretném, hogy a munkámat kedvelők bólogassanak nekem. Szeretek vitatkozni (nem veszekedni!), észérvekkel eszmét cserélni, a dolgok háta mögé nézni. Szeretem, ha biztos vagyok benne, hogy az állításaimnak biztos talapzata van. És pont emiatt annak is örülök, ha valaki felhívja a figyelmemet a tévedésemre... Személyes kultusznál nincs ilyen, ott nincs párbeszéd... Én az interakció híve vagyok.
Mik tartoznak ehhez?
Nagyon fontos, hogy tisztában legyél önmagaddal. Ismerned kell az erősségeidet és a hiányosságaidat is. Tudnod kell, meddig mehetsz el, hol kell átadnod a stafétabotot. Be kell tudni vállalni azt, hogy azt mond: bocs, én ehhez nem értek.
Be kell vállalni, hogy nem tetszhet mindenkinek az, amit és ahogy csinálok. Be kell vállalni azt is, hogy lesz olyan, aki barátnőjének tekint, pedig nem is ismerjük egymást. Talán emiatt nagyon fontos, hogy a valós személyiség legyen a személyes márka alapja. Ha én utálom például a zselét, akkor ne mondjam mindenkinek mosolyogva, hogy az a kedvenc anyagcsoportom... Muszáj őszintének lenni. Nem csak másokkal, magammal is. Úgy marad csak hiteles az ember lánya.
Fontos, hogy ne válj nagyképűvé... Köszönd meg, ha kapsz valamit, és viszonozd is! Nekem a mai napig megtiszteltetés, ha felkérnek bármire. A világ legszerencsésebb emberének érzem magam, ha például felkérnek zsűrizni. De akkor is, ha csak egy fotót kérnek tőlem bármilyen megjelenéshez, vagy kérnek tőlem pár sort vagy egy véleményt. Nekem a legkisebb dolgok is megtisztelőek. Hiszen a 628 másik oktató közül pont az én véleményemre kíváncsiak... Nem szabad elfelejteni, honnan indultunk...
Fontos az is, hogy ne félj megmutatni magadat. Ha rosszul érzed magad attól, mert 3 embernél többnek kell beszélned egyszerre, akkor nehéz dolgod lesz. De persze az sem jó, ha mindent megmutatsz...
Talán a legjobb példa erre a férjem. Mindenben támogat a szakmai utamon és a magánéletben is, cserében nem túl szociális típus, nem is tettem közszemlére. Persze ez is szült vicces szituációkat, volt, aki megkérdezte az esküvőnk után, hogy miért változtattam nevet, és csodálkozott, hogy van férjem. Egy időben Colombo feleségéhez is hasonlították (nevet)
A magánéletemet én kifejezetten zárva tartom. Talán a lányom az, akit kicsit meg merek mutatni, de nála is kemény cenzúra van... Meg kell találni az arany középutat, és ez mindig nehéz.
Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki befusson. Vagy másképp kérdezve, milyen belefektetett munka hozza meg ezt a gyümölcsöt?
Ez többtényezős dolog. Eleve kell hozzá egyfajta nyitott személyiség, aztán kell hozzá szakmai tudás, amivel meg tudod alapozni a bizalmat. Nem elég, ha kedves vagy, ha eszementségeket beszélsz össze-vissza, az árt a brandednek. Fontos, hogy merj beszélni, szóba állni idegenekkel. Nekem sokat segített az, hogy egy márka arca lettem – jártuk az országot, bemutattuk az anyagokat. Körmöt építettem, majomkodtunk, miközben a komoly szakmai témákat kiveséztük.
Ma már sokkal könnyebb dolga van annak, aki szeretne ismertté válni. Ha ügyes valamiben, elég azt megjeleníteni a social mediaban, és ha tetszik az általa kínált tartalom az embereknek, pikkpakk ismert lesz.
Régebben ehhez azért versenyeket kellett nyerni (röhög, szemetforgatforgat), ma már sokszor elég tiktok videókat gyártani...
Ami biztos, hogy szakmai alázat nélkül nem megy a dolog. Illetve mehet, de akkor inkább hírhedt lesz az ember, nem híres.
Egy kis személyes kutakodás: Mi volt előbb? GKK vagy Lila Macska? Melyik miért? Hogyan függ össze? Nagyon fontosak a színek például: a lila összeköti a kettőt? Vagy a kettő egy és ugyanaz? Valamint kérlek mesélj kicsit a GKK-desing-ról, ami később csatlakozott a repertoárhoz!
A GKK volt előbb. A Lila Macska akkor született meg, amikor teljesen saját lábra álltam, és megnyitottam a szalonomat. Akkor még neve sem volt egyébként. Nem akartam vicces nevet a szalonnak, és amíg nem volt ötlet, addig inkább név nélkül voltam.
A szalon nevének a kitalálásában a vendégek segítettek sokat. Idővel kiderült, hogy a hozzám járók zöme macskás. A Macska szalon rettenetesen hangzott, így elkezdtünk neki színt keresni. A fekete macska olyan elcsépelt volt, és a többi sem nyerte meg a tetszésemet. A férjem megelégelve a kínlódásomat egyszer azt mondta, hogy csapjam hozzá a kedvenc színem, „oszt jóvanazúgy”. Először hülyeségnek gondoltam, mert milyen már, hogy Lila Macska... De a vendégeknek tetszett, így született meg a Lila macska – amiből később egy nagy áruházlánc plüssöt is gyártott. Nevezhetjük véletlennek, én örültem a pluszreklámnak.
Amikor elkezdtem oktatni, nagyon fontos volt, hogy sose essek ki a szalonmunkából. Az az oktató, aki nem találkozik a vendégek napi bajaival, nem tudja, hogy viselkednek a különböző anyagok különböző habitusú vendégek kezén, az szerintem nem tud hitelesen tanítani sem. Szóval a Lila Macska kiegészíti a GKK-nails brandet, fontos infókhoz segíti.
A lila a mai napig a kedvenc színem, így az szinte mindenhol jelen van az életemben.
A GKK-design egy teljesen más vonal, a GKK branden belül egy külön vállalat, ha lehet így mondani. Semmi köze a körmökhöz, annál több a kreatív dolog benne. GKK-design a márkája a grafikus munkáimnak, a fonalas dolgoknak, a szövésnek, horgolásnak, fonalfestésnek, régebben az ékszereknek és a táska kiegészítőknek.
Hogy egyeztethető össze a család és a brand, hisz mindkettő teljes embert kíván?
Hát ez egy nagyon jó libikóka. Ezt az utat még mindig tanulom. Amíg nem volt gyerekünk, addig könnyebb volt, de semmire sem cserélném el a kislányomat. Sajnos a hibákra mindig utólag jön rá az ember, amikor már nagyon nehéz kijavítani azokat. Kármenteni azért lehet még, de nehéz...
Mit tanácsolsz azoknak, akik belekezdenek az énmárka-építésbe, vagy már belekezdtek és netalántán elakadtak?
Legyenek alázatosak. Nem megalázkodni kell, sőt. De a szakmai alázat az egyik legfontosabb! A másik a szorgalom. Ha szorgalmas vagy, folyamatosan dolgozol magadon, a céljaidat szem előtt tartod, és minden döntésedet az befolyásolja, hogyan tudod elérni, akkor menni fog!
Elakadás mindig van, nekem is. Olyankor az egyik grafikus tanárom szavai jutnak eszembe: Lépj ki a képből! Emelkedj fel a rajztábla elől, lépj hátra pár lépést, és nézd meg onnan! Aztán sétálj még távolabb, nézd meg onnan is! Utána menj el az egyik oldalra, aztán a másikra, és onnan is vizsgáld meg! Hasonlítsd össze, elemezd a hibákat! Ha ez megvan, akkor menj ki a teremből, és másnapig ne is foglalkozz vele!”
Tulajdonképpen ezt csinálom. Megvizsgálom több oldalról a dolgokat, megkeresem, mi a valódi oka az elakadásnak. Hiányos a technikai tudásom? Hiányzik valami az eszköztáramból? Nem jó határidőket szabtam magamnak? Min tudok változtatni? Tudok egyáltalán változtatni? Ha nem tudok változtatni, el tudom engedni a problémát? Ha nem, miért nem? Miért ragaszkodom hozzá? Mit kell tennem, hogy elérjek a megoldáshoz? Mi kell ahhoz, hogy ezt megtehessem? Azt hogyan tudom előteremteni? Ehhez miről kell lemondanom? Le tudok mondani róla? Akarom annyira a célomat, hogy lemondjak dolgokról?
Ez sok-sok kényelmetlen kérdés. De egy idő után kisegít az útvesztőből.
Valamint az is nagyon nagy segítség, ha van kivel átbeszélni a dolgokat. Hogy ez egy fizetett mentor, coach, az anyukánk, a párunk, egy barátnő vagy bárki más, az mindegy. Ha van kivel kivesézni a problémát, akkor érdemes figyelni a másik megjegyzéseire, véleményére. Érdemes azt is kipróbálni, még akkor is, ha elsőre nem tűnik jó ötletnek.
Mik a további terveid? Mire szeretnéd fektetni a hangsúlyt a továbbiakban?
A karantén alatt rájöttem, hogy mennyire stratégia nélkül dolgozom, hogy mennyire nem tervezek-szervezek előre. Nagyon rossz felismerés volt, de szó se róla, kifejezetten hasznosnak bizonyult. Most a törvényi szabályozás nem túl kedvező az oktatók számára, így jelenleg kivárok, figyelek, elemzek. És megpróbálok a nagy online zajban kicsit újra kitűnni a többi oktató közül.
Hogy osztod be az idődet? Gondolok itt az online marketingre, ezen belül a posztírásra és minden más egyébre. Mi segít neked ebben?
Nagyon ügyesen megtervezem a hetet, aztán két káoszosabb reggel után borul minden, úgyhogy ebben nem én leszek a jó tanácsadó (nagyon nevet)
Egy fix van, ami valahogy megmaradt, a szerda reggeleim. Ekkor nézem át a beírómat, a fogyóban lévő anyagaimat, összeírom a körmös bevásárlólistámat. De ez egy olyan terület, amit még nagyon kell tanulnom nekem is...
Hogyan maradsz ember, a branden túl: mivel kapcsolódsz ki igazán?
A körmök mellett nagy szerelem számomra az egyszerű élet. Itt most nem a #régenmindenjobbvolt-ra kell gondolni. Inkább arra, hogy szó szerint egyszerűsítsem az életemet. Megszabadulok a negatív befolyástól, és értékelem mindazt, ami van. Sokan félreértik, és azt gondolják, hogy a minimalizmussal fejlődés sincs. Pedig dehogynem! Csak más területen.
Amikor vidékre költöztünk, elég gyorsan kiszakadtam a városi pörgésből. Belassultam, lenyugodtam. Egy ismerős mondta, hogy „elvidékiesedtem”. Talán sértő is lehetett volna ez a megjegyzés, de nem vettem annak. Szeretek itt lenni és élni. Csend van, békesség, nyugalom. Olyan emberek vesznek körül, akiket én választottam magam mellé.
Ez a lassulás új hobbikat is hozott magával. Megtanultam szőni, kötni, (horgolni már előtte is tudtam). Megtanultam kovásszal kenyeret sütni, amit a karantén alatt nagyon jól hasznosítottam. A fonalazás kapcsán kerültem kapcsolatba a festőnövényekkel, a kertem mutatta meg, hogy gyógynövény ott is van, ahol nem is gondolnám. Szóval elkezdett érdekelni a botanika is. Így 40 év fölött jöttem rá, hogy nekem a néprajz az nagy kedvencem lenne, most ilyen témájú dolgok között böngészek, ez kapcsol ki a mindennapi rutinból és támogatja a brandemet szépen csendesen.
szöveg: Buzás Virág [picivirág]
Tekintsd meg Zodiac strasszkő kínálatunk
